Balfaszcsászár

Cica jó, cica nagyon jó. Mindannyiszor hazaérek és valaki szeretettel és követelőzve vár otthon, ez jó. A macskapisi nem jó. Egy kicsit vénasszonyos a dolog, tudom, de ennek ellenére jó érzés. Neki tutira fontos vagyok, láthatóan és kézzel foghatóan. Hála az égnek én pont azon kevés emberek egyike vagyok, aki sok embernek fontos. Ezt cica csak erősíti. Nem tudom mivel érdemeltem ki, vagy mit tettem, de sokan aggódnak értem. Sajnos, sokszor jogosan. Az a sok szar amin átestem a közel egy évben már-már egy brazil szappanoperához hasonlítható. Cica beköltözése hozzám a szappanopera egyik al-epizódja volt. Muszáj volt, ugyanúgy mint sok minden mást is muszáj volt. Annak ellenére, hogy alig vagyok itthon és ha itthon vagyok sem rázom a mister seggét ő kitart mellettem. Kicsit genya a dolog, mert alapvetően nem sok lehetősége és választása lehet. 4 lábbal és hosszú szőrrel nem jár túl sok választási, vagy szavazati jog illetve a lakás elhagyása is kissé necces. Most is itt dorombol a lábamnál és várja, hogy vakargassam a füle tövét, ami helyett én inkább irkálok. Ez a lelkiismeret kérdés egy kissé megmételyezi a kapcsolatunkat, mert tudom, hogy nem vagyok jó gazda. Sajnos sötét kis világom cifra bugyraiban süppedezek egész nap és próbálok megoldásokat találni a megoldhatatlannak tűnő dolgokra, emellett fejben számolom, hogy van-e elég macskaalom vagy macskakaja :D