Balfaszcsászár

Azt hiszem, hogy ez a kis magyar valóságnak egy teljesen megfelelő bejegyzés lesz, ha nem, akkor kezdetnek teljesen tökéletes. A mi kis valóságunk nem is áll másból, mint siránkozásból és irigykedésből és a kicsi ámde kéz-meleg, szaros pocsolyánkban való lubickolásból. És ebben lesz siránkozás is meg tehetetlenkedés is. Ott kezdődött, hogy december 31-ről január 1-re szépen betörtek hozzánk mindenféle nem túl kedves emberek és rengeteg kp-t elvittek. A pénz különböző adósságok rendezésére kellett volna. Mivel éppen szilveszteri buli volt, ezért elég saturészegen érkeztem helyszinre olyan reggel hat óra tájban. A kép ami fogadott elég komoly idegi sokkot okozott úgy hirtelenjében, kp sehol és még sok sok apróság sehol. No para, mert kedvenc lakótársam kihivta a rend éber őreit. Előfutárként két ifjabb úriembet kaptunk egy óra elmúltával, akik miután felvették az adatokat, közölték, hogy akkor nyugodtan lefekhetünk aludni, mert a helyszinelő kollégák majd egyszer csak jönnek. Némi bónusz pálinka és megfelelő mennyiségű kurvaanyád elzsolozmázása után bele is estem az ágyba. Reggel - inkább délben -  szaharaszájjal arra ébredtem hogy valaki ordibál. Ez volt a helyszínelő urak megérkeztének jele. Úgy ahogy voltam, cefreszagúan. véreres szemekkel ki is mentem e lármára. A balfékek azt az ajtót pécézték ki, ami elé kettő kerékpár volt letámasztva és odalakatolva, így pár perc kézitusa után sikerrel beljebb is tudtam őket tessékelni. A jólelkű urak - nem, nem CSI semmi kikent-kifent maca - azzal kezdték, hogy lepengettek mint a véres szart, hogy "Mit képzelünk, hogy alszunk, ha ők jönnek" meg "Mi az, hogy nem vesszük fel a telefont, ha hívnak" és "40 kilométer autózás egy helyszín miatt, példátlan". Oldal-bajszszőrként: engem, a sértettet egyszer sem hiítak, remélem tiszta, hogy a kollégáik mondták, hogy visszafekhetünk, ld. fentebb és kb. 5 perc sétára van az aktuális jard. Nyúlbélaként csak a kettes pontot olvastam be, betudható ez a rettentő magas véralkoholszintemnek is és az alapvető magas fokú szociabilitásomnak. Az urak déltől olyan este 5 fél 6-ig tettek-vettek, majd távoztak, mondván, hogy a papiíokat majd postán küldik, meg h keresni fognak. Remélem tiszta, hogy ez több, mint 2 hónapja volt. Közben bejelentkezett a biztosítós arc, akinek kellenének a papírok. Legkedvesebb főbérlőm, gondolta kezébe veszi a gyeplőt és bement érte, ámde közölték, hogy kipi-kopp, azt csak a sértett veheti át. Lényeg a lényeg, mivel dolgoztam, hogy adót és implicite a rend éber és kedves őreit bérezzem nem volt rá érkezésem, hogy besétáljak a yardra ügyfélfogadási időben - reggel 8 és du 4 között. Gondotam, mivel a 21. században vagyunk, 1-2 telefon és sitty-sutty meglesz az a jegyzőkönyv másolat. Az 1-2 erősen 10 felé csúszott és sajnos az ügyet intéző buzgó közszolga véletlenül se került telefonközelbe. Hála túlburjánzó bürokráciánknak, mindenféle iktatószámokkal, referenciaszámokkal és mellékekkel lettem gazdagabb. Lévén, hogy kedden ráértem, gondoltam, akkor majd személyesen. Bemegyek és meglesznek a papperok ripsz-ropsz. A rend éber recepciósa hosszas telefonálgatás után megtalálta a felelős embert, aki közölte, hogy tanusitja, hogy a főbérlőmnek átadta a dokumentek másoltatát. Mint kiderült a főbérlőmnél ilyen nincs. Szolgálunk és védünk eherehehehh. Ügyfélszolgálatból egyes ülj, le! Ezen felül én érezzem magam szarul, mert kellenek azok a kurva papírok???? Meg egyáltalán? A csecse az egészben, hogy a helyszínelő kollégáknak kutyakötelességük lett volna egy példányt itthagyni a helyszíni szemléből - törvényi kötelesség.