Balfaszcsászár

Rettentő lassan pörögnek a dolgok. Azt reméltem tavaly ilyenkor, hogy ekkorra már millió és egy dolgon túl leszek. Sajnos nem. A halogatás mindenképpen sokat játszott. Reméltem, hogy hirtelen majd valami csodálatos és pozitív dolog fog történni. Nem, soha egyetlen egyszer sem történt semmi ilyesmi. Sem nagyobb sem kisebb pozitívumok, csak a baj és a baj hátán baj. Minden döntést halogattam, ameddig csak lehet és amíg már tényleg muszáj volt a-t vagy b-t mondani. A psziché kényes egy eszköz, sajnos az önvédelmi reflexeim nem hagyták, hogy tegyek a dolgok ellen. Van úgy, hogy bizonyos problémákkal nem szabad foglalkozni, ha úgy teszünk mintha nem lennének, akkor addig is tagadjuk a létüket és nem forgunk feleslegesen olyan problémákon rágcsálódni, amikkel az adott helyzetben nem tudunk mit tenni. Tele voltam és vagyok ilyenekkel, ezért mindig akad egy-egy dolog amiről nem veszek tudomást. A baj ezzel a mentalitással, hogy a halasztott szembenézés mindig újabb bajokat generál és egyre nehezebb az eredeti formájában szembenézni a gebasszal.A végén már nem is lehet. A halogatásom anyagi és lelki poklok újabb bugyrait tárta fel előttem. A pozitív aspektusa, hogy legalább mentálisan úgy-ahogy egészséges vagyok., ellentételezésként, visszavonhatatlanul tönkre ment sok minden. Visszanéztem a tavaly készült tennivalóim listáját. Érdekes módon nagyban átalakult halogatással együtt is. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem. Egyszer majd kiderül, vagy leginkább soha.